Selene (Kate Beckinsale), a vámpírok egyik legjobb harcosa 12 évnyi raboskodás után megszökik az emberek fogságából. Az általa ismert világ teljesen megváltozott: az emberek tudomást szereztek a vámpírok és a vérfarkasok létezéséről, és kíméletlen háborúba kezdtek ellenük. Selene meg akarja találni Nissát, a félig vámpír, félig vérfarkas lányát. Híre kel, hogy a BioCom kísérleti alanynak használja őt, mert a segítségével akarja megalkotni azt a felsőbbrendű fajt, melynek tagjai örökre leszámolhatnak a vámpírokkal. A földalatti örök sötétben újabb háború készül: ebben már az emberek is részt vesznek – céljuk a totális pusztítás.
Két svéd származású, Måns Mårlind és Björn Stein kezei alól került ki a negyedik etap, ami bizony közel sem egy remekmű. A 'harmadik' résszel kellőképpen elvették a kedvem, de azért az sem a nézhetetlen kategória, csak nem tudja azt, amit az első két rész igen. Nincs is ezzel baj, mert már a múlthoz tartozik, viszont azzal annál inkább, hogy ez épphogy felülmúlta a legutóbbit. Nagyon sokat számított, hogy Kate Beckinsale visszatért a főszerepben, mert ő az a csaj, aki hasonlóan kemény, mint Alice a Resident Evil-filmekben. Nem egyszer hasonlítgatni támadt kedvem a két művet egymáshoz, főleg azután, hogy az elején amolyan poszt-apokaliptikusszerű világot tálalnak elénk, amivel nagyon is ki lettem volna békülve, de csak mézesmadzag.
Akció viszont került bele bőven, de ez mit sem ér, ha nincs mögötte egy megfelelő történet, szóval azt mondom, nem feltétlenül az újdonsült rendezőpáros hibája, hogy gyengécske lett a végeredmény. Hiába ütöttek a vizuális effektek, meg a tömény akció, ha nincs hozzá egy olyan cselekmény, ami normálisan összekösse őket. Az elején különösen tetszett, mikor a másik főszereplő szemén keresztül amolyan FPS játékszerűen mozgott előre a kamera. Már-már teljesen úgy éreztem magam, mintha egy csúcs szuper aprítós játékkal tolnám, ami elég élethűen néz ki - már amennyire az Underworld világa lehet élethű.
Lényeg, a lényeg, hogy a szereplők legalább jól szuperáltak. Nem is tudom, mi lett volna, ha Kate Beckinsale kihagyja ezt a részt is. Véleményem szerint jelenléte baromi sokat számított, és tetszett, hogy mindvégig megmaradt amolyan tökös adrenalint nem megvető csajnak, aki bármilyen akadállyal felveszi a harcot, méghozzá keményen, ahogy illik egy R-es korhatár besorolású akció-fantasyben. Michael Ealy és Theo James is kellemesen mutatott a főszereplőnő mellett, és Charles Dance is mondhatni 'megfelelő' ellenfele volt Selene-nek, de a forgatókönyvírókra még mindig haragszok, hogy ennyire leegyszerűsítették a sztorit. India Eisley a film legfiatalabb szereplőjét elevenítette meg, és azt kell mondjam, egész tehetséges ifjoncnak vallhatja magát, persze (még) nem egy Elle Fanning.
Érdemes megfigyelni, hogy a vér is elég nagy jelentőséggel bír, és kimondottan jól használták ki a mai technológia nyújtotta előnyöket. Most jön a juj rész. A 3D már megint mi a tökömnek kellett? Teljesen nem értem. Eleve sok a sötét jelenet, és még viselnem kell muszájból azt a fránya szemüveget, ami még talán nem is lenne baj, ha lenne értelme. De nincs! Mert újra azt éreztem, hogy valamit rám tuszkoltak, amit nem akarok. És most nem az történt, hogy úgy álltam neki, hogy ha már 3D, akkor az rossz lesz. Próbáltam elvonatkoztatni, de nagyon nehéz volt követni a pörgősebb képsorokat, plusz nem éreztem szükségét ennek az egésznek.
Lassan le is zárom soraimat. Az akciókkal teli részek elég szuperül mutattak, és ezen a téren tényleg nincs szégyenkeznivalója, viszont összességében nagyon szerettem volna hetesre osztályozni, de egy gyenge
6/10 lett belőle végül. Kicsivel lemaradva Alice legutóbbi kalandjától.
vasárnap, január 29, 2012
Barbi
